Te hogy fogadod, ha megdicsérnek? | Isten Vagyok

Mint ahogy Ön is, íme a bizonyíték.

Te hogy fogadod, ha megdicsérnek?

Pedig megköszönni bármilyen segítséget, szívességet, egyenlő a másik ember érdekünkben tett erőfeszítésének a méltányolásával.

Mi is szeretjük, ha a segítőkészségünket egy jó szóval megbecsülik.

Ha ez így van, akkor mások is. Ezért ne fukarkodjunk vele.

 

A másik az igazi, őszinte elismerés 

Ez nem más, mint valakinek a cselekedetét, viselkedését tisztelni. Nagyrabecsülésünket fejezzük ki.

 Ehhez nem fűződik érdek. Nem várunk érte semmit. Ez pont olyan, mint a taps. A tapssal jelezzük valamilyen teljesítmény nagyra értékelését. Azért tegyük, mert lenyűgözött.

 „Ez igen!”

A bók, a hamis hízelgés. Ezért elvárunk valamit cserébe. Önös érdekből tesszük.  Mindannyian tudjuk, érezzük, hogy mikor valódi, és mikor mézes-mázosak a szavak.

 

     A harmadik, hogy tanuljuk meg elfogadni a dicséretet.

    Sokan képesek adni, de elfogadni annál kevesebben.

    Például, amikor valaki megdicséri a ruhánkat, akkor ne szabadkozzunk, hogy ez már egy ezeréves darab.

    Nem a korát méltatták, hanem a külsejét, a fazonját, meg persze, hogy jól áll nekünk.  Fogadjuk el, hogy tetszik neki.

        Valahogy így: köszönöm, ez nagyon jól esett.

        Ezzel a mondattal nem csak megköszöntük, hanem hálánkat is kifejeztük. Így már viszonoztuk a kedvességét, figyelmességét.

       Nem kell azonnal visszaadni, hogy: neked meg nagyon szép a, a, a, ö, ö, ö, a nyakláncod. Ráadásul ez durva, mert keresünk valami említésre méltót.

       Ezzel a kutatással, tulajdonképpen azt üzenjük, hogy rajtad nem sok minden van, ami dicséretet érdemel.

       Fogadjuk el, köszönjük meg, és kész.

     ( Csáti Hidvégi Tamás és Anita Isten Vagyok c könyvből részlet )

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.