Rólunk | Isten Vagyok

Mint ahogy Ön is, íme a bizonyíték.

Rólunk

1960-ban Budapesten születtem és a Tamás nevet kaptam.

A gyermekéveim nem sok boldogságot hozott. Mint írtam, flegmatikus vagyok, és ennek köszönhetően kiszorultam a gyerekcsapatból. Sokszor egyedül játszottam. Ezért rendkívüli módon kifejlôdött a vizualizációs képességem.

Máskor a lányokkal társasoztam és miután befogadtak, már olyanokat is megbeszéltek előttem, amit csak a lányok szoktak. Így sokat megtudtam a gondolkodásukról, érzelmi állapotukról. (Késôbb nagy hasznát vettem.) 12 éves koromra kiolvastam a ceglédi gyermekkönyvtár összes fiús regényét. Ezért korom ellenére, beengedtek a felnőtt részbe. Sokat olvastam.

Fiatal éveim csodálatosan teltek. Foglalkozásomnak köszönhetően, sok pénzt kerestem. Így aztán sok volt a „barátom, tisztelőm”.       23 éves koromban megnôsültem és ebbôl a házasságból született két csodálatos lányom. A házasságunk utolsó 15 éve, már minden volt, csak nem együttlét. Nem voltak viharok, csak csendeselhidegülés.

Az arányoktól függetlenül, a párkapcsolatokban nincs egyedüli hibás. Mindig kettőn áll a vásár. Ez a 15 év volt a „zombi korszak”. Halott, csak még vesz levegőt. Nem csak a tönkrement házasság, hanem a céltalanság a „feladtam” állapot. Voltak még álmaim, de úgy láttam, nincs már idôm, sem lehetôségem. Ilyenkor minden mindegy.

Volt egy leírt elképzelésem, hogy kivel tudnám leélni az életem. Mikor ez konkrétan megfogalmazódott, három hónappal később berobbant Anita az életembe. Pár hónappal később elváltam. Begyűrtem a zsebembe a születési anyakönyvemet és mentem.

Mivel mindkettőnknek Isten az első, így nagy az összhang közöttünk. Vége lett a zombi életnek, újra magamra találtam és ennek az együttműködésnek az eredményeként született meg a könyvünk.

Azért írtam le ilyen dolgokat, hogy tudják, nem vagyok rendkívüli ember.

Éppen olyan hétköznapi vagyok, mint bárki.

A különbség annyi, hogy mertem változtatni.

Ez az egy életem van.

Amint esélyt láttam, feltámadtam a „halottaimból”.

Vége a feladomnak.

Újra küzdök.

Ez adjon reményt másoknak is, akik hasonló helyzetben vannak!

SOHA NE ADD FEL!!!

Tamás

 

Anitaként 1979-ben láttam meg napvilágot Budapesten.

Testet öltésem pillanataiban már visszakoztam, ezért kék–zöld színekben játszott a testem, félév kórházi kezelés után mégis úgy döntöttem, hogy itt maradok. Gyermekkorom állandó költözéssel telt. Még az óvodát sem jártam ki egy helyen, mindig változásban volt (van) az életem. Már akkor is változatos helyzeteket szerettem, szeretem. Ez adja számomra az állandó megújulást és az impulzust a céljaim eléréséhez és az életben maradáshoz.

19 éves koromban már nem laktam szüleimnél. Akkor kezdôdött el valaminek a kibontakozása az életemben. Ekkor még éltem az átlagember életét és az emberekben kerestem a színt, az impulzust, a lendületet, és azt hittem, hogy majd jön valaki és megvált a szürke hétköznapjaimtól. Persze ebben a hitrendszerben élve éveket töltöttem el, mégsem változott semmi. Csak kudarcokat, csalódottságot, félelmeket gyûjtöttem be, ami persze az élni nem akaráshoz vezetett.

28 évesen világra jött kisfiam, születésével elkezdődött a gondolkodásom áttranszformálása. Ez még mindig lassan bontakozott ki, mert az egómnak nagy élôteret adtam és a félelmeim teljesen széthasították a folyamatot.

Amikor már kellőképpen fuldokoltam a szorongásimban, önsajnálatomban, kudarcaimban, akkor történt az átfordulás a Fény felé. Ebbe szó szerint, bele kellett halnom. Ennek „köszönhetôen” újjá születtem, és ezzel egyidejűleg felébredtem az illúziómból. Az oka, fojtogatás. Micsoda analógia! Fuldoklással jöttem a világra, emiatt lettem kék, zöld. A két időpont között, csak fokoztam ezt az életérzést, és íme, újra megkaptam, mert ez nekem így volt jó. Nagyon összerezegtem ezekkel az energia minôségekkel.

Nos, a halálközeli élményt átélve, átgondolva, ezotéria felé fordulva, segítséget kértem élethelyzetem megoldásához.

Azt mondtam – most már elég! Ez 2011-ben volt

. E pillanattól fogva, a sorsom fokozatosan 180 fokos fordulatot vett, elhagytam azt a szemlélet, hogy mindenki hibás, csak én nem. Szembenéztem az elkerülhetetlennel, Önmagammal és elkezdtem felfedezni Önmagam.

E folyamat során talált meg a lélekgyógyászatnak nevezett önismereten alapuló képzés, amelyet sikeresen teljesítettem és azóta ebben tudok folyamatosan kiteljesedni. Most 2017-ben rám talált a Théta Healing, amely továbblépést biztosít a gyógyítás terén. A módszer elsajátításával, szintén fordulóponthoz érkezett az életem. Újabb és újabb csatornák nyíltak meg, amely által hozzájárulás és támogatás lehetek az útjukat keresô embereknek, ezzel az álmom és egyben a szívügyem válik valóra. Hiszem, hogyha felelôsséget vállalunk Önmagunkért, akkor válunk igazi társteremtőjévé Istenek.

2015-ben megtört a jég szerelem tekintetében is. Végre képes voltam kinyitni a szívemet és befogadóvá válni, arra, hogy újra indítsam magamat etéren is. Ahogyan ez a folyamat elindult, a „Teremtő” furfangos humorának köszönhetôen barátnômnek dolga volt, ezért, Tamásra bízta, hogy adja át a háza kulcsát, így lett Ô a kulcsember egymásra találásunkban.

Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik életem folyamán összekapcsolódtak velem, s tükörként mutatják az aktuális gondolati verziómat, és ezzel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy mindig egyre és egyre jobb legyen általam a világ. Nélkülük ma nem lennék az, aki vagyok.

Szeretettel és Áldással,

Anita

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.